Küszködések

Egy régi minta, egy új fonal, egy új tű... mindez azt eredményezte az elmúlt napokban, hogy bizony számtalan bontáson vagyok túl. Amit a fonal bizony nehezményezett, el is vesztettem belőle közel 40 grammot.
Férjem unokahúga ugyanis elirigyelte tőlem a stólámat, na de ki gondolta, hogy újból elkészíteni nem lesz gyerekjáték?

1. fonalválasztás: adott a 6-os tű és az én stólámhoz felhasznált mennyiség mind grammban, mind méterben. Biztosra megyek! Aztán elénk ugrott egy fantasztikus színű és szerkezetű fonal, aminővel eddig nem volt dolgom, mivel az a különleges tulajdonsága van, hogy pillanatonként változik mind a színe, mind a vastagsága. Utóbbit ráadásul extrém módon űzi, kb a 3,5-es tűtől a 8-asig játszadozik.

2. kipróbálás: vettem egy gombóccal, ugyanis ebből horgoltat még nem láttam. 6-os tűvel estem neki, nem lett rossz:

Már itt is bontottam, mert sajnáltam a fonalat próbahorgolásra, így kapásból próbáltam belőni a leendő stóla szélességét. Nem sikerült, vagy túl keskeny lett, vagy túl széles. Cseles ám, mert csak 3-4 sor után áll be a minta a végleges méreteire!

3. érdeklődés másoktól. Kedves kötős-horgolós társaimat kértem meg, véleményezzék a készülő darabot. Egyöntetűen biztattak, hogy próbáljam meg vastagabb tűvel. 7-es nem volt sehol, így 8-as tűt vettem. Bitang nagy! No sebaj, fonal újra bont.
Itt jegyzem meg, hogy eme gyapjúfonal igen házsártos. Az egymáshoz került részek kitartóan ragaszkodnak új kapcsolataikhoz, ami valljuk be, emberek közt becsülendő, ebben az esetben viszont a szétválasztás maradandó károkat okozott... itt kellett megszabadulnom kb 20 grammnyi fonaltól.

4. 8-as tűvel: valóban ez lesz a megfelelő, ám újra kezdődött a méretbeállítási problémám. Hiába na, a fonal bosszúja! Legalább 4x bontottam vissza, mire a kezem is ráállt a tűre, és sikerült leküzdenem a bestiát, azaz eltaláltam a megfelelő kezdő szemszámot.

5. a jövő. Most már nincs más dolgom, mint csinálni. Még egy ponton kerekedhet fölém a projekt, mégpedig az első mosáskor... de ez még odébb van, addig élvezem a színek és a textúra különlegességét ;)

Keményítés I.

Többféle megoldás létezik, gondolom, mindegyiknek van előnye-hátránya, valamint többféle lesz a végeredmény is. Előbb-utóbb belebotlunk a problémába, hogy hogyan is?
Én a horgolt koronák kapcsán szembesültem vele, hogy a keményítés nem is olyan egyszerű kérdés.
Mi jöhet szóba? A teljesség igénye nélkül:
- cukros vizes megoldás
- készen kapható folyékony keményítő
- háztartási keményítő, por alakú
- folyékony ragasztó
- vízüveg
- hajlakk

Korona I.

Tegnap a por alakú, háztartási búzakeményítővel próbálkoztam. A dobozon levő útmutató nem túl informatív:
"3 evőkanál port keverjünk ki csomómentesre 1 csésze vízzel, majd öntsük 2 liter forrásban lévő vízbe. Az így nyert főzetet a felhasználás célja szerint hígítsuk."

A cél az lenne, hogy óvodás kis kezek ne nyomorgassák össze nyeklő-nyaklóra a koronákat, vagyis minél keményebb legyen. Ebből kiindulva először 3 csapott evőkanál port kikevertem 1dl vízzel, majd 1 liter forrásban levő vízhez tettem. Nem lett túl sűrű, így még kikevertem kb 2 csapott evőkanálnyi port egy kevés vízzel és hozzáöntöttem. Kis kevergetés után -különben leragad!- tusfürdő-állagú lett.

Korona II.

Hagytam langyosra hűlni, majd jól belenyomogattam a koronákat, a felesleget kicsit kinyomtam, majd fém edényre húztam, a méretnek megfelelően.
Megjegyzem,  ez a mennyiségű folyadék nagyon sok három koronához, érdemes akár csak a harmadát megfőzni.

Radiátorra tettem, egy éjszaka alatt megszáradt.

Az eredmény: merev lett a korona, de nem kőkemény. Ha valaki megmarkolná, összegyűrődne. Vagyis óvatosan használható.


Befújtam még pluszban hajlakkal, de lényegében nem változtatott a keménységen. Csupán illatos lett :)
Következő próbám: a cukros víz lesz!

Korona I.

Korona III.