Mikor kamaszkorba értem, annyit változtattunk, hogy húsvét hétfőn, ha az idő engedte, inkább kirándulni mentünk. Nagyon egyetértettem ezzel akkoriban, egyre inkább zavarba hozott a locsolkodás, a kötelező dolgok ebben a történetben. Ezekkel a gondolatokkal mentem a házasságunkba is, ahol férjem is örült, ha nem kellett locsolkodni mennie :)
Nagyon sokáig elvoltunk így, egész pontosan máig. Fiunk lassan 8 éves, nemigen zavarta, hogy kimaradt ebből a buliból, ő se szereti a folytonos jövés-menést, versmondást, szereplést. Idén mi változott? Talán az, hogy a gyülekezetben egyre inkább otthon vagyunk, mint egy nagy családban. Több családdal lett szoros a kapcsolatunk, ami azt is jelenti, hogy egyáltalán nem teher, ha beugranak hozzánk. Így a locsolókat várás már nem "kötelező" mosolygás csupán, hanem valóban öröm és lehetőség, hogy egy kicsit beszélgessünk, együtt legyünk.
Fetás-olívás vendégváró |
Férjem elvitte a fiunkat locsolkodni, aki teljesen felszabadult erre, közben mi lányok vártuk a locsolókat. Nem jöttek sokan, de nem is baj. A gyerekek élvezték, a lányok nem győzik mondani, milyen jó ez a nap!
Kinyílt számunkra ez a hagyomány, megtöltődött valódi értékekkel. Mert benne voltunk, 100%-ig!
A várakozás ideje alatt horgoltam is kicsit, befejeztem egy üde tavaszi sálat, melyet a jövő hét folyamán meg is lehet majd nyerni facebook oldalamon: http://facebook.com/manofonal
A sál épp blokkolódik, vagyis formára igazítva szárad :) A kép még e művelet előtt készült. |
Ó de szépen írtad le a húsvéti emlékeidet,a változást.Gratulálok!
VálaszTörlésA sálat jó lenne megnyerni,nagyon tetszik.
Éva